Elfogadóbb diákok – Az elfogadás koronája a dicséret

Az elfogadás nem akció, hanem egy hozzáállás másokhoz. Megnyilvánul cselekvésben is, hiszen ha el tudjuk fogadni, hogy nem mindenki olyan, mint mi, akkor nem akarjuk megváltoztatni. Ez is inkább tűnik passzivitásnak, de legalább nem jön létre negatív aktivitás, tehát olyan, ami kellemetlen a másik számára. Nem jön létre például cikizés, bullying amiatt, hogy a másik diáknak szerényebb az iskolatáskája, tolltartója amiatt, hogy a családja szűkösebb anyagi körülmények között él.

Ha egy csoportban magad egymás elfogadásának szintje, ott ritkán vagy nem fordul elő heccelés, a másik csúnya lejáratása.

Az elfogadásnak azonban nem az a legmagasabb szintje, hogy nem tesszük szóvá másvalaki számára azt, amiben tőlünk eltér. Az elfogadás koronája az, hogy meg tudunk dicsérni másokat bármiben, amiben ő dicséretre méltó. Ez talán túl nagy elvárás fiataloktól, akik maguk is keresik helyüket a világban, és elismerésre vágynak.

Ha „bármiben” nem is, de valamiben megtanulhatnak megdicsérni osztálytársakat. Mindenkinek van olyan tulajdonsága, képessége, tette, amit időnként elismerhetünk. Ezt érdemes megtanítani a gyerekeknek. Nem elég megtanítani, hanem gyakoroltatni kell velük.

Érdemes felhívni a figyelmüket arra, hogy manapság a felnőttek között elég ritka, hogy megdicsérjék egymást. Az bezzeg gyakori, hogy akár idegenek egy tömegközlekedési eszközön megszólják a másikat valamiért.

Egy foglalkozás keretében beszéld át az előbbieket diákjaiddal, és emlékeztesd őket arra, hogy milyen jól esett nekik, ha valaki megdicsérte őket. Kérd meg őket, hogy mondjanak példát arra, amikor megdicsérték őket. Lesz, aki szívesen mond majd ilyet, de lehet olyan tanítványod is, aki „cikinek” tartja, hogy magáról olyan pozitív dolgokat említsen, amit mások mondtak róla. Nem kell mindenkit szóra bírnod.

Ha valamelyik diákod azzal „büszkélkedne”, hogy róla nem szoktak jót mondani, akkor kérd meg az osztályt, hogy valaki mondjon róla valami megdicsérhetőt. (Légy résen és utasítsd el, ha valaki dicséret helyett azzal akarna tréfálkozni, hogy erről a gyerekről tényleg nem lehet jót mondani.) Cinikus választ ne fogadj el, és ha senki sem tudna egy épkézláb dicséretet előadni róla, akkor tedd meg te.

Mondd el a gyerekeknek, hogy kellemesebb világ lenne az, amiben gyakrabban dicsérnénk meg egymást, és kérd meg őket, hogy gyakoroljátok ezt. A foglalkozásnak ezen a pontján bárki mondhat egy dicséretet bárkiről. Igyekezz bevonni a szótlanabb diákokat is. Irányíthatod a dicséreteket azzal is, hogy azt kéred, hogy most mondjon valaki egy dicséretet erről vagy arról a gyerekről. Azt is megteheted, hogy azt kéred, hogy mondjanak dicséretet valakiről ilyen vagy olyan tulajdonsága, tette, hozzáállása miatt.

A dicséret hosszú távú pedagógiai technikája

Ezen a speciális foglalkozáson túl van egy nagyon egyszerű technika, amivel folyamatosan gyakoroltathatod velük egymás dicséretét. Ezt a gyakorlatod szinte minden általad megtartott órád részéve teheted anélkül, hogy különösen sok időt vinne el az óra fő témájától. Erre elég lehet két perc egy óra végén, de ha négy lesz belőle akkor se sajnáld.

Az óra végén kérdezd meg a diákjaidat, hogy ki szeretne valakit megdicsérni az órai munkájáért (főleg ezért) vagy bármiért, ami a tantárggyal kapcsolatos. Te talán eddig is megdicsérted őket, de nem sok tanárt ismerek, aki ezt diákokkal csináltatja.

Ha ezt teszed, elkezdik megszokni, hogy lehet egymást dicsérni. Mivel gyakorolják, természetessé válik majd. Ez nagy segítség számukra egy olyan világban, amikor az emberek többségében inkább csak kritizálják egymást.

Attól még, hogy mintegy állandó pontot, beiktatod ezt az óráid végére, te magad továbbra is oszthatod dicsérő szavaidat azután, hogy ők már megtették, amit tőlük kértél. Talán nem mindig lesz valaki, aki megdicséri egyik osztálytársát, és olyan is lesz, hogy valakit elfelejtenek megdicsérni, pedig megérdemelné. Ekkor például ezt kérheted tőlük: „Ki tudná megdicsérni <egy diák neve>-t? Szerintem volna miért!”

Nagyság és dicséret

Ha valaki képes másokat dicsérni, akkor az a saját nagyságáról is bizonyságot tesz. Pitiáner, kisstílű alakok, mint például diktátorok nem képesek dicséni, hanem csak korlátlan mennyiségben isszák a dicséretet.

Ha megtanítasz valakit dicsérni, azzal őt is naggyá teszed!

Persze, hogy jól esik a dicséret az embernek. Nagyságának mértékét azonban nem ez adja, hanem az, hogy ő milyen mértékben és minőségben képes másokat elismerni, megdicsérni.