Elfogadóbb diákok – Elfogadás és boldogság

Boldogsággal ma Dunát lehetne rekeszteni, ha hinni lehetne a közösségi médiában közzétett rózsaszínű elgondolásoknak. A valóságban persze rosszabb a helyzet. Ez a tanfolyam nem is tűz ki olyan maximalista elgondolást, hogy a boldogságot célozza. Ennek ellenére sokszor előkerül majd ez a szó, mert az egyén boldogsága igencsak összefügg azzal, ahogyan egy csoporton, jelen esetben osztályon vagy iskolán belül együttműködik másokkal.

Az egymással való masszív szembenállás természetesen nem boldogság, de az elfogadástól is nagyon messze áll.

Amikor egy osztályban vagy más közösségben nő az elfogadás mértéke, akkor a diákok kevésbé tesznek egymásnak keresztbe, kevésbé szállnak szembe egymással úgy, hogy az a másiknak kárára legyen.

Ha pedig nem dolgoznak egymás ellen, akkor mindenki könnyebben éri el a céljait, de még a csoportos célokat is. Így tehát nő a boldogság esélye is, hiszen a boldogság egy jelentős forrása az, amikor elérünk egy célt, vagy amikor csak leküzdünk egy akadályt a célunk felé haladva. Melyik tanár nem érzete még egy lezárt főiskolai vagy egyetemi félév boldogságát, pedig az csak egy lépés a diplomához vezető úton?