Elfogadóbb diákok – Etika és az elfogadás összefüggése
A békés emberi együttélés igen sok írott és íratlan szabály betartásán nyugszik. Az a diák viszont, aki a szabályokat nem tiszteli, nem is tartja be könnyen a szabályokat. Amikor túl sokan felrúgják az iskolai élet szabályait, akkor sem az osztály, sem az azt alkotó diákság és az osztályt támogató pedagógus nem éri el a céljait. Így valamilyen mértékében mindenki veszít.
Igen sok meghatározás létezik az etikára. Az egyén oldaláról nézve azonban az etika a végletekig leegyszerűsítve ennyi: „meg kell tennem, és megteszem (kötelesség), nem szabad megtennem, és nem teszem meg (tilos)”. Az e két lehetőségtől való eltérés helytelen cselekvésben nyilvánul meg, tehát nem etikus. A következőket ugyanis az ember nem éli meg pozitívan: „Meg kellett volna tennem, de nem tettem.” vagy „Nem lett volna szabad megtennem, de megtettem.” Az ilyen esetek azon kívül, hogy mit okoznak másoknak, az egyén saját etikai veszteségei.
Minél több etikai veszteség éri az embert, annál jobban romlik az önbecsülése.
Az emberiség több könyvtárnyi könyvet teleírt már etikai és erkölcsi kérdésekről. Egy online tanfolyam keretei között nem megyünk bele annak elemzésébe, hogy milyen összefüggés van etika és erkölcs között, de nyilvánvaló, hogy semmilyen csoport, így egy osztály sem lesz sikeres, ha tagjai túl gyakran vétenek a csoport erkölcsi szabályai ellen. Ha például egy forgalmas útkereszteződésben senki sem tartaná be a szabályokat, akkor sokkal nehezebb és veszélyesebb lenne keresztül haladni rajta.
Nehezen várható valakitől etikus magatartás, ha ez a valaki nem tiszteli a szabályokat. Etikátlan emberekkel pedig nehéz közös célok felé haladni. Ez a pedagógusnak is komoly probléma, amikor az osztályával szeretne célokat elérni, mert ha a diákok többsége nem tiszteli a szabályokat, akkor a tanító vagy a tanár állandóan a fegyelmezésre pazarolja az idejét.
Szabályok, önbecsülés és elfogadás összefüggései
Az elfogadás, az önbecsülés és a szabályok erősen összefüggő tényezők az osztály vagy az iskola életét tekintve is.
Ahhoz, hogy nőjön egymás elfogadása, ahhoz szabálytisztelő diákok kellenek, mert csak egy etikus személy rendelkezik valódi önbecsüléssel, és ő képes igazán megbecsülni másokat is, és empátiával, megértéssel közeledni feléjük.
Fontos: Tapasztalható, hogy másokat nem becsülő, másokkal rosszul bánó emberek milyen öntelt megnyilvánulásokra képesek. Az önteltséget, a kivagyiságot azonban nem szabad összekeverni az önbecsüléssel. Az, aki öntelt viselkedést mutat, valójában sejti önmaga viszonylagos „értéktelenségét”, és ezt úgy leplezi, hogy túlkompenzálja. Ettől még amit mutat, az nem önbecsülés.