Elfogadóbb diákok – Lényeges tudnivalók az óravázlathoz

Miért nem mondjuk meg a gyerekeknek egyszerűen a célt és kérdezzük vissza tőlük?

Azért, mert olyan sok kisebb-nagyobb szabálytalanságot látott már másoktól vagy követett el maga a diák is, hogy előbb csökkenteni kell ennek a mennyiségnek a lelki terhét. Erre szolgálnak az 1-4. lépések. Az 5. lépés pedig elvisz a célhoz.

1-5-ig pontonként általában nyolc perc elég, s így marad még 5 perc a 6. pontra, de ez az első foglalkozás annyira fontos, hogy semmiképpen ne siessétek el, s ha kell akkor vigyétek tovább a témát a következő foglalkozásra.

Vagy mondd hozzá minden kérdéshez, hogy olyan történést mondjanak, ami az iskolán kívül történt, vagy légy résen, hogy ne legyen az 1. és a 3. pont egy nagy osztály szintű adok-kapok kiindulópontja, mert ha egymást emlegetik rossz példának, akkor csak egy veszekedés jönne létre. Ha példáikat szinte csak az iskolából tudnák hozni, akkor elfogadhatod ezeket, de kérd meg őket arra, hogy ne mondjanak nevet, hanem csak azt, hogy egy gyerek, vagy egy felnőtt ezt és ezt csinálta. Ha válaszaikhoz hozzáteszik, hogy mikor történt, akkor azt fogadd el.

Ha valamely pontra először nem találnak választ, akkor mondj te példát, de konkrét név nélkül.

Azt találod majd, hogy „természetesen” sokkal könnyebben adnak válaszokat az 1. és 3. kérésekre, mint a 2. és a 4. pontra. Ennek oka az, hogy megszokták, hogy kritizálnak, de ritkábban fordul elő, hogy dicsérnek másokat, ahogyan azt is megszokták, hogy sok kritikát kapnak, de kevés dicséretet; ezzel kapcsolatban az most mindegy, hogy az iskolában vagy otthon.

Előfordulhat, hogy valaki a 4. pontban saját magáról hoz egy példát. Azt fogadd el, mert éppen azért mondja el, mert büszke arra. Az elég ritka lesz, hogy valaki a 3. pontban magát említse, mint aki nem tartott be egy szabályt.

Fontos: Az 1. és 2. lépéseket felváltva végezzük, míg a 3. és 4. lépéseket nem, hanem előbb befejezzük a 3. lépést, és utána megyünk a 4. lépésre. Ennek az az oka, hogy a 3. lépés még negatív tényekkel foglalkozik, azonban érdemes egy pozitív vonalon felfelé ívelve eljutni az 5. lépéshez, amihez egészen pozitív hozzáállás szükséges gyerek és tanár oldaláról egyaránt.

Az 5. lépésben elhangzó kérés nehezebb, mint amilyennek látszik, mert a gyerekek és akár még a felnőttek is valami bonyolult szabályra gondolnak elsőre, olyan pedig esetleg nem jut az eszükbe. Még egy amúgy nem szabálytisztelő gyerek is sok szabálynak megfelel, valamint számos más diákot lát akár egy óra alatt is, aki megfelelt valamilyen szabálynak. Ezek azonban annyira természetesek lehetnek számukra, hogy észre sem veszik. Ezért ne lepődj meg, ha az 5. lépésnél először nehezen érkeznek a válaszok, és segíts nekik általad megfigyelt esetekkel.

Például láttál ma reggel egy gyereket, aki a helyén volt, amikor beléptél a tanterembe, vagy egy kollégád becsukta az ajtót maga mögött, miután belépett tanáriba. Ilyen egyszerű, és akár nem írott szabályokról is szó lehet. Valójában szabálykövető magatartásból sokkal többet figyelhetünk meg, mint az ellenkezőjéből. Mégis, talán ennél a lépésnél kell a legnagyobb türelem. Ez az a pont, ahol valamely diákodtól már a 6. pont előtt megérkezhet a foglalkozás legfontosabb következtetése:

“A szabályok értünk és másokért is vannak!”

Ez persze sokféleképpen is “megérkezhet”, amelyek nem egyenértékű kijelentések, de a lényeget jól közelítik, például “A szabályok nem ellenünk vannak!” vagy “A szabályok valójában hasznosak!”

A kérdéseket átteheted felszólító módba, ha az osztály arra jobban reagál, például: „Mondj egy olyan helyzetet, amikor azt láttad, hogy egy felnőtt nem tartott be egy szabályt!”

Saját tapasztalatokat kérj! Ne fogadj el olyan választ, amit nem a diákod látott, tapasztalt, hanem amiről azt mondja, hogy mástól hallotta. Nincs szükségünk pletykákra.

A 7. lépés kihagyható, de tanulságos lehet számukra, hogy akkor érezzük, hogy egy szabály ellenünk van, amikor nem segíti, hogy elérjünk egy célt, de ilyenkor annak a célnak az elérése valószínűleg más ember, közösség vagy dolgok kárára menne, s pontosan ezt akarja megakadályozni az adott szabály.

A foglalkozás végén összefoglalásul dicsérd meg a csoport egészét, hogy milyen sok megfelelő példát mondtak a kérdéseidre.

Ne használd ezt a foglalkozást arra, hogy másokról megtudj valamit. A példák, amiket mondanak, teljesen jók név nélkül. A lényeg, hogy az adott kérdésekre jó válaszok szülessenek. Ne írj, miközben beszélnek, mert úgy megoszlana a figyelmed, valamint rejtélyes lehet számukra, hogy miről írsz, amikor beszélnek. Ha egy lépéssel végeztetek, akkor persze nyugodtan jelezheted a papírodon mondjuk egy pipával, hogy a lépés kész, mert így nem zavarodik össze a sorrend.

Ne legyünk maximalisták. Ezzel az egy foglalkozással, nem feltétlen érjük el a szabályok maximális tiszteletét, de nagy lépést tettünk előre. Van még egy foglakozás, ami segít a szabályok tiszteletének helyreállításában.