Elfogadóbb diákok – Miért nem tisztelik a szabályokat?

Ahhoz, hogy a gyerekek viselkedése hozzájáruljon egy iskola életéhez, a gyerekeknek be kellene tartaniuk az írott és íratlan szabályokat. Mielőtt azonban betarthatnák a szabályokat, a követezőkre van szükség:

• Létezniük kell szabályoknak
• Tisztelni kell a szabályokat
• Ismerni kell a szabályokat
• Érteni kell azokat

Általában léteznek szabályok, a kulcs probléma a szabályok tiszteletének hiánya. Ha a szabályok tiszteletét helyreállítjuk, akkor már könnyű lesz ismertetni és megértetni a szabályokat. Ennek azonban útjában áll egy „apróság”:

A szabályok ellenünk lennének?

Azoknak a gyerekeknek, akik szeretnek jót tenni, azoknak általában megszólal a lelkiismeretük, amikor egy jó és egy rossz, tehát egy etikusabb vagy egy kevésbé tisztességes megoldás közül valamiért mégis a rosszabbat választották. Ugyancsak ők többé-kevésbé összerezzennek, amikor meghallják azt a szót, hogy szabály, mert ez arra emlékezteti őket, amikor nem a megfelelő megoldást választották, és ezzel megszegtek valamilyen szabályt.

Minél több szabályt hág át a gyerek, annál kevésbé érzi jól magát szabályok emlegetésekor, mert a szabályok megszegésének szinte minden esetben büntetés volt a következménye.

Így a sok szabályszegés, akármilyen aprók is, odavezet, hogy a szabály szó említése majdnem ugyanazt jelenti a gyerek számára, mintha a büntetés szót hallaná.

Gondolataikban tehát szabály = büntetés. Ennek az a következménye, hogy amikor szabályokról akarunk valakivel beszélgetni, alig figyel oda és igyekszik távol tartani magát a témától, felszínesen talán meghallgat minket, de a szabályokról továbbra is ez lesz a véleménye: a szabály az, amiért megbüntetnek. Bár a valóság az, hogy a szabályokkal szemben álló tettek következménye lehetett a büntetés, ők nem magukat okolják, hanem a szabályokat, hiszen ha azok nem lettek volna, akkor a tettük is rendben lehetett volna. Ugyanúgy van ez, ahogyan a gyorshajtó nem kedveli a sebességkorlátozó táblákat.

A gyerekek sem szeretik a büntetést, és úgy érzik, hogy a büntetés ellenük van. Az előbb leírtak szerint viszont a „szabály = büntetés”, így összességében a gyerekek úgy érzik, hogy a szabályok ellenük vannak. Amíg ez a helyzet, addig majdnem felesleges szabályokra tanítani őket.

Ahhoz tehát, hogy később szabályokat követhessenek, előbb rá kell vezetni őket arra, hogy a szabályok nem ellenük vannak, hanem értük is és másokért is.

Azt, hogy a szabályok nem ellenük vannak, nem érdemes lexikális tudásként átadni a diákjainknak, vagy sulykolni számukra, mert akkor ez a fontos ismeret nem lesz a sajátjuk. A szabálytisztelet helyreállításának gyakorlatias lépései azonban segítenek ezen a ponton.