Elfogadóbb diákok – Szkeptikus diákok / III. Lebeszélték a céljairól, vagy megtiltották számára

Sok keserűség forrása lehet gyerek számára, ha lebeszélik egy céljáról. A felnőttek sokszor nem is rossz szándékból tesznek ilyet, hanem csak azért, mert reálisabban látják az esélyeket. Néhányan pedig azért beszélnek le egy diákot egy céljáról, hogy „megkíméljék őt a csalódástól”.

Akár milyen jó szándék vezérel is egy felnőttet, amikor lebeszéli a gyereket annak egy céljáról, azzal a szkepticizmus felé mozgathatja őt. Ismerjük azokat a sablonos mondatokat, amelyekkel az ilyen lebeszélés folyik. Például: „Miért pont neked sikerülne!”, „Szállj már le a földre, ne álmodozz!”, „Ahhoz több szorgalom kellene, de neked az nincs!”, „Már annyi mindenbe belefogtál, ezt abbahagynád!”, „Nincs nekünk ahhoz elég pénzünk!”

Lépések

1. Kérd meg a gyereket, hogy meséljen neked egy céljáról, amit nem tudna megvalósítani.
2. Kérdezd meg, hogy van-e másvalaki is, aki szerint nem tudná azt megvalósítani.
3. Ha a 2-es kérdésre volt válasza, akkor kérdezd meg, hogy az a másik személy mit mondott, miért nem tudná megvalósítani. Ha a 2-es kérdésre nem volt válasz, akkor azt kérdezd meg ehelyett, hogy mit gondol, ő miért nem képes megvalósítani.
4. Kérdezd meg, hogy ki lepődne meg, ha mégis megvalósítaná?
5. Kérdezd meg, hogy ki nem örülne, ha megvalósítaná?
6. Kérdezd meg, hogy ki örülne ha megvalósítaná?
7. Menj vissza a 4. lépésre mindaddig, amíg 4, 5 és 6. közül bármelyikre választ kapsz, de úgy, hogy hozzá teszed a kérdésekhez a „még” szót, például: „Ki lepődne még meg, ha mégis megvalósítanád?” vagy „Még ki nem örülne, ha megvalósítanád?”
8. Menj vissza az 1. lépésre. Ha közben a gyerek felvidul, és ezzel párhuzamosan elmondja, hogy egy fontosabb célját vagy a céljait általában ő mégiscsak el tudná érni, vagy ha rájön, hogy nem ő találta ki azt, hogy egy vagy több célja elérhetetlen a számára, akkor ne menjetek vissza az 1. lépésre, mert végeztetek.

Az 1. lépés kérését okosan kell változtatni, ha egyáltalán nem kapsz választ, de a jelentésének ugyanoda kell vezetnie: egy cél, amiről a gyerek úgy érzi, hogy nem tudná megvalósítani. Nem olyan célt vársz tőle, amit most talál ki, hanem olyat, ami korábban volt neki, de már úgy látja, hogy nem tudná megvalósítani. Ilyen kérésekkel például elérheted azt, hogy érdemleges választ kapj: „Volt egy célod, amit nem tudnál megvalósítani?”, „Volt olyan terved, amiről lemondtál?”, „Volt valami, ami szerettél volna elérni, de feladtad, hogy elérd?”

Ha a 2-es, 4-es és 5-ös kérdésre sosem kapsz választ, akkor gyanakodj, hogy valakit nagyon elhallgat a gyerek, mivel az nem valószínű, hogy a gyerek saját maga beszéli le magát a céljairól. Bizonyosan volt még valaki más felnőtt, például szülő, testvér, osztálytárs, aki lebeszélte róla, lekicsinyítette vagy felnagyította a célját, vagy másképpen elérte nála, hogy feladja. Annak, akik ezeken a lépéseken halad a gyerekkel, mindegy, hogy ki volt az. A személy nem lényeges. Az viszont fontos, hogy a gyerek ráébredjen, hogy neki nem kell feladnia a céljait.